Egyetlen lakás berlin neukölln

#Berlin | BENNFENTES

Harald Bodenschatz Szebben lakni az új Berlinben? Tíz évvel a falomlás után úgy tûnhet, idee ajándék találkozó férfi berlini lakáspiacon minden a legnagyobb rendben van.

A kínálat bõséges, a lakásárak és a bérleti díjak széles körben csökkennek, a helyzet nyugodt, feszültségektõl mentes, szinte derûs.

Eszerint Egyetlen lakás berlin neukölln bravúrosan oldotta meg lakáspolitikai „házi feladatát".

Tartalomjegyzék

Igaz, nem minden igazodik maradéktalanul a vágyakhoz: a középrétegek növekvõ kiáramlását általában kritikusnak ítélik, egyúttal azonban „a normalitáshoz való visszatérésként" értékelik. Olyan folyamatként, amely gyorsított ütemben járja be a nyugatnémet nagyvárosok korábban megtett útját. A lakáshelyzetrõl folytatott jelenlegi vita témái ezeket a nyugalmas viszonyokat tükrözik vissza.

Nem lakáshiányról, magas lakbérekrõl vagy egyes társadalmi rétegek kiszorításáról van szó, hanem a város peremén, illetve környékén létesülõ családi házas telepekrõl, a Spree, a Havel és a berlini tavak mellett épülõ vízparti otthonokról vagy a történeti központban található attraktív új lakásokról. Mint Németország sok más városában, Berlinben is a családi házas építkezés áll a figyelem középpontjában.

• Jót röhögtek a berlini magyarok a kormány no-go zonáján
• A helyiek szerint teljesen elarabosodott az egyik berlini kerület
• További információ: Berlin idővonala Etimológia Berlin rejlik északkeleti Németországban, keletre a folyó az Elbahogy ha egyszer létrehozták, valamint a folyó szász vagy Türingiai Saale a saját torkolatánál a Barby -tőla keleti határ a frank birodalom.
• Стратмор убил Чатрукьяна.
• Он открыл рот, чтобы что-то сказать, но сделать этого не успел.
• В полумраке ей удалось различить руку Хейла.

Ma ismét az igényes családi házak létesítése jelenti az elsõ számú feladatot, leginkább természetesen magas színvonalú városi környezetben. A Berlin északi részén tervezett „Építési kiállítás, " mintaszerû építészeti együttese azt hivatott a széles nyilvánosság számára demonstrálni, hogy Berlin ebben a kérdésben is az élen halad.

Bejegyzés navigáció

Azért az általános berlini derûbe egy csöppnyi üröm is vegyül. A magasabb keresetûek elhagyják a várost, s ez együtt jár a különbözõ szociális rétegek együttélésének felszámolódásával, aminek következményeképpen a belváros bizonyos területein „a szegények szigetei" alakulhatnak ki. Berlin ezekre a problémákra is reagált - habár a város szociális fejlõdésérõl szóló vita inkább csak a szólamok szintjén marad, kevéssé mutat életképes elképzeléseket.

Berlin tehát lakáspolitikai szempontból sikeres modellnek számít. De vajon valóban az is? Vajon a belváros némelyik területén jelentkezõ millau free meeting problémák csak a „normalitásért" fizetett árat, az összességében örvendetes fejlõdés kikerülhetetlen mellékhatásait jelentik? Mi húzódik meg tulajdonképpen a családi házról, illetve a város szociális fejlõdésérõl párhuzamosan folyó viták hátterében?

Emlékezetünk igencsak rövid: mára jórészt elfelejtettük, milyenek voltak a viszonyok közvetlenül a fordulat után, nem emlékszünk a nagy reményekre és egyetlen lakás berlin neukölln, az akkori mozgalmas lakáspolitikai vitákra. Pedig a berlini folyamat talán mégsem csak a nyugatnémet fejlõdés lenyomata, pusztán a normalitáshoz való visszatérés, az aktuális derû mögött egészen más, tipikusan berlini folyamatok húzódnak meg.

Semmiképp sem árt feltenni a kérdést, hogyan is jutottunk el a mai viszonyokig. Hogyan egyetlen lakás berlin neukölln meg a fordulat a lakáspolitikát, hogyan reagált az egységes berlini szenátus ezekre a nagyléptékû változásokra, és hogyan módosult ez a reakció az idõk folyamán?

• Berlin túl hippis? - Világgá mentünk
• SZÁZADVÉG, szám
• Különleges kedvezmények olvasóink számára!
• Történelem[ szerkesztés ] A kezdetektől a középkorig[ szerkesztés ] I.
• A helyiek szerint teljesen elarabosodott az egyik berlini kerület Origo
• Ezekben a befogadó társadalom írott vagy íratlan normái alig érvényesülnek".

A berlini lakáshelyzet a fordulat elõtt A fal leomlásával novemberében alapvetõen megváltoztak a lakáspolitika, sõt a lakhatás feltételei Berlinben.

Egy csapásra láthatóvá váltak a háború utáni lakásépítés sajátosságai. Eszerint Berlin nem csupán bérlõk városa volt, hanem a szociális lakásépítés par excellence helyszíne is, mégpedig falon innen és túl is.

Ebbõl kifolyólag a megosztott város a jóléti állam városépítési víziójának klasszikus gyakorlóterepévé vált. A fordulat elõtti Berlin a lakásszférában kétféle módon kapcsolódott saját múltjához: még mindig a „bérkaszárnyaváros" megtestesülése volt, egyúttal azonban ellentmondásos és átfogó választ is jelentett arra. A császárkor „aszociális" lakáshelyzetével a XX.

Városépítészeti szempontból Berlin „a világ legnagyobb bérkaszárnyavárosaként" Werner Hegemann vált hírhedtté. A város jellegét döntõ módon a XIX. A város topográfiájában mind a mai napig felismerhetõk ennek az idõszaknak az éles társadalmi ellentétei.

A munkások sokudvaros bérkaszárnyáinak végtelen tömbjei fõként Egyetlen lakás berlin neukölln északi és keleti részében, a jobb polgári bérházak és az elõkelõ, exkluzív villanegyedek nyugaton és délen a város minden részét félreérthetetlen szociális és építészeti jegyekkel ruházták fel.

Csak a legrosszabb lakóterületek - a város szélén burjánzó vadtelepek és a központ nyomortanyái - tûntek el az idõk folyamán. A császárkor kemény társadalmi-térbeli ellentétek által megosztott városát átfogóan és megsemmisítõen bírálták: az évtizedeken keresztül maga volt egyetlen lakás berlin neukölln megtestesült rossz, az ember megvetésének és a borzalomnak a barbár keveréke.

A reformerek szemében a „bérkaszárnyák" gyógyíthatatlanoknak tûntek. Az építészetkritikus Karl Scheffler utópikus víziójában már ben egy olyan „eszményi" polgármesterrõl álmodozott, aki a rendelkezésére álló „szabadságot" erõskezû beavatkozásra használja: „fél Berlint, különösen az elõvárosok jó részét lebontatja, és a ronda, új nagyvárost szigorú ellenõrzés mellett szép, új városként építi újra" Scheffler Ez volt az elõzménye az elsõ világháború utáni lakáspolitikának és a lakásépítés reformjának, amely mindenekelõtt a szociálisan szétzilált „bérkaszárnyavárossal" szemben nyújtott szociális alternatívát, amikor megpróbálta csökkenteni a lakásszféra társadalmi ellentmondásait.

Ezt szolgálták évtizedeken át a korábbi lakásállomány bérlõit védõ intézkedések is: a rögzített lakbér és a felmondás korlátozása. Az elsõ világháborút követõ korszakokban emelt épületek az építészeti és városépítészeti válaszok sokféleségét mutatják: ide tartoznak a Weimari Köztársaság híres telepei a Hufeisensiedlung Britzben, a zehlendorfi „Onkel Toms Hütte" erdei telep, a siemensstadti nagy lakótelep a nemzeti szocialista idõszak népieskedõ vagy kaszárnyaszerû lakóegyüttesei például „SS Bajtársi Telep" vagy a Grazer Damm lakóegyüttesea második világháború után a Stalinallee lakópalotái, az ötvenes évek nyugat-berlini belvárosi és fõként városszéli telepei Hansaviertel, Egyetlen párt róka dortmund, Dél-Britza hatvanas évek nagy telepei Nyugat-Berlinben Märkisches Viertel, Gropiusstadt, Falkenberger Feldvégül a hetvenes-nyolcvanas években ipari eljárással épített kelet-berlini lakótelepek Mahrzahn, Hohenschönhausen, Hellersdorf.

A cél minden esetben a viszonylag azonos színvonalú, szabványosított és jól felszerelt lakás volt, amely minden szinten kerülte vagy megszüntette a szociális különbségeket. Ennek jegyében azonos szempontok szerint történt a polgári és a proletár lakónegyedek elhelyezése, e negyedek belsõ megszervezése. Ez érvényesült az épületek megformálásában is: minden lakás egyenértékûnek számított szemben a császárkori bérházakkal, ahol a jobb lakások az utcafronton és a bell etage-on helyezkedtek el.

Mindezek a törekvések a gyûlölt bérkaszárnyaváros meghaladására irányultak. A második világháború, majd a háborút követõ kíméletlen bontások Kelet- és Egyetlen lakás berlin neukölln az új, szociális lakóvárosnak nyitottak utat például a Wedding negyedi Brunnenstrasse szanálási területén vagy a Fischerinselen.

De a bérkaszárnyavárossal szembeállított alternatíva a háborút követõ idõkben mindinkább leleplezõdött: jobb város ígért, de e helyett szociális szempontból tekintélyelvû, a megformálás szempontjából pedig sok hiányosságot mutató és fõként drága program volt, amely a történelmi város maradványait is szisztematikusan szétrombolta.

Az uralkodó lakáspolitika elleni heves tiltakozások a hetvenes évek Nyugat-Berlinében azt fejezték ki, hogy az emberek csalatkoztak reményeikben.

A polgári kezdeményezések, a házfoglalások és a szakmai kritika fokozatosan kikényszerítették a bérkaszárnyaváros elvének újraértékelését. Ebben az idõben a korábbi épületállomány értékelésének óvatos felülbírálatát lehetett észlelni Kelet-Berlinben is.

A fal mindkét oldalán végbemenõ kulturális paradigmaváltás nemcsak a régebbi épületek felújításában, a házak által szegélyezett városi utca és városi tér, sõt a belsõ udvarok szerepének újraértékelésében mutatkozott meg, hanem az új lakóegyüttesek kialakításának mikéntjében is.

Navigációs menü

A modern városépítészet elveit háttérbe szorították a neotradicionalista városépítészet szempontjai. Ez a törekvés Kelet-Berlinben csak egyes helyeken, így a Nikolaiviertel középkori jellegét felidézõ nyolcvanas évekbeli újraépítésében mutatkozott meg, Nyugat-Berlinben viszont meglehetõsen széles körben érvényesült.

A „régi" város újraértékelésének következményeként Nyugat-Berlinben felértékelõdött a császárkor néhány, fõként polgári lakóterülete, például Charlottenburgban, Wilmersdorfban, Schönebergben és Kreuzbergben. A szociológusok dzsentrifikációnak nevezik azt a folyamatot, amely a középrétegek beköltözését és a szegényebb lakosság részleges kiszorítását jelenti.

Hasonló fejlõdés Kelet-Berlinben már csak azért sem volt lehetséges, mert az iparilag felépített lakóterületeknek adott elsõbbség miatt - kevés kivételtõl eltekintve - a korábban beépített területek épületállományának egészét elhanyagolták. Nyugat-Berlinben viszont, néhány régebbi lakóterület felértékelésével párhuzamosan, végbement a második világháború után épített lakásállomány mélyreható kulturális és gyakorlati leértékelése.

Nemrég itt járt az egyik ismerősőm Berlinben, és sokat tanultam belőle. Mit is? Például azt, hogy mennyire nem jó, ha az embernek előzetes elképzelései vannak egy hellyel kapcslatban mert mindenképpen ahhoz igazodó, azt igazoló dolgokra fog koncentrálni, azt fogja keresni, mert az ember már csak ilyen, szereti ha igaza van. Szóval eleinte érdekesnek tűnt azt látni, ahogy a magyar média átformálja az ember gondolkodását és látásmódját. Mindenkiét, aki valamilyen szinten kapcsoaltban van vele.

Az ötvenes évek telepeit immár monotonnak és városiatlannak ítélték, a hatvanas évek nagy lakótelepei pedig az elhibázott lakásépítés mintapéldáivá váltak. Sõt, a teljes bontással járó építés bizonyos példái ismét negatív tálalásban kerültek a lapok címoldalára, így például a Cottbuser Tornál megépült új kreuzbergi központ vagy Neukölln-Rollberge szanált területének új épületei.

A hatvanas-hetvenes évek szociális lakásépítésének városszéli telepei és a belváros nagy lakóegyüttesei ekképp a bérházak örököseinek számítottak. A nyolcvanas években, leegyszerûsítve és eltúlozva, kilátástalan, embertelen tömegszállásoknak bélyegezték õket.

Egészen más volt a helyzet Kelet-Berlinben: ott a nyolcvanas években indult csak be igazán a város szélén folyó tömeges lakásépítés. Mahrzahn, Hohenschönhausen és Hellersdorf vonzó környéknek számítottak, minthogy átlag fölötti lakásminõséget nyújtottak.

Ezekben a negyedekben a nyugati viszonyokhoz mérten kivételes mértékû szociális keveredés valósult meg: munkás és professzor lakott egymás mellett. A fordulatot megelõzõen tehát a lakásállománnyal kapcsolatos tapasztalatok Nyugat- illetve Kelet-Berlinben nagyon különbözõképpen alakultak.

Közös volt azonban mindkét városrészben, hogy a lakbéreket ma már szinte elképzelhetetlen mértékben szubvencionálták. E mögött a lakásnak az a sajátos, a szociális gondoskodás jegyében fogant elképzelése állt, amely szerint a lakás nem áru, hanem az ember alapszükségleteit kielégítõ szolgáltatás.

Előzmények [ szerkesztés ]

S mindezt olyan színvonalú lakás biztosította, amely sem a felszereltséget, sem a lakóterület nagyságát tekintve nem volt spártainak nevezhetõ. A nyugat-berlini közhasznú lakásgazdálkodás, illetve a kelet-berlini kommunális lakásépítés ezt próbálta a rendelkezésére álló eszközökkel megvalósítani.

Walking TOUR in BERLIN - District NEUKÖLLN

Az ezekért a sajátosságokért fizetett ár közismert: e szektor is jelentõs pénzügyi támogatásra szorult, Nyugat-Berlinben a Szövetségi Köztársaságéra, Kelet-Berlinben pedig az NDK-éra. A berlini falomlás ezeket a sajátosságokat is maga alá temette. Ezt követõen a lakásszféra szereplõi teljesen új helyzettel szembesültek.

El kell ismerni, hogy gyorsan képesek voltak egy új irányvonal kijelölésére. Nézzük meg, mik is voltak ennek az új irányvonalnak a programszerû alapjai! A fordulat után: az elégedetlenkedõ Berlin Az után bevezetett lakáspolitikát azokra az elõrejelzésekre alapozták, amelyek hatalmas lakosságnövekedést jósoltak.

Növekedés, növekedés, növekedés - ez volt az elsõ évek üzenete az újraegyesült Berlinben.