Hit ember véletlenül. Felismerések emberei | Szentendrei Református Egyházközség
Tartalom
Nincsenek véletlenek? Az idilltől a valóságig 1.
Mennyire másként láttam gyermekként a véletlent: az unalmas élet, a megszokottság és kiszámíthatóság potenciális felpezsdítő fordulatát! A véletlen legrégebbi emlékeimben a hit ember véletlenül eshetőség, ami velem megtörténhet.
TeológiaBlog
A véletlen, ami a tervezésen és a szabályokon, a megérdemelt és tervezett dolgokon túl van. Ezeket mind játékosan kikerüli és egyszer csak váratlanul bekopogtat: itt vagyok!
Milyen nagy öröm volt egy véletlenül szövődő barátság a játszótéren! Új játszópajtás ígérete, akinek érdekes játékai vannak és nincsenek testvérei sem!
Miért pont a hit? – TeológiaBlog
Egy véletlenül elmaradt tanítási óra, elfelejtett számonkérés, ami felüdítette az iskolai szenvedést. Véletlenül betoppanó kedves vendég, aki mindig meglepetést hozott a gyerekeknek és feldobta a családi hangulatot. Emlékszem arra az estére, amikor azt hiszem, elkezdtem felnőni és véget ért a véletlenről hit ember véletlenül gondolkodás idilli korszaka. Egy barátomat elütötte egy autó, ami háromszor gyorsabban hajtott a megengedettnél.
Azonnal meghalt. Azt mondták, véletlen volt. Nem lehetett kivédeni. Pont akkor volt ott, amikor az autós arra száguldott. Pár másodpercen múlt az élete. Véletlenül rosszkor volt rossz helyen.
Véletlenül ember? [antikvár]
Emlékszem a dühre, a tehetetlenségre és a fájdalomra. A dühre a minden emberinél hatalmasabb erőre és szándékra: miért kellett ennek megtörténnie, miért kell szenvedni?
Ettől a ponttól a véletlen veszélyes, kiszámíthatatlan erő lett a számomra. A sötét sors keze, ami elér, akárhol vagy, akármit teszel is ellene. Maga a végzet, ami kérlelhetetlen. Ideig-óráig élvezhetjük az életet, de sosem lehet szabadulni a félelemtől, hiszen véletlenül bármi rossz megtörténhet.
Hatalmas árnyékot vetett mindez a véletlen örömökre és áldásokra.
Account Options
Látszólag véletlenek sorozata volt az is, hogy egy nap meghallottam az evangéliumot és szerető keresztyén közösségre találhattam.
Jókor voltam jó helyen. Jó emberekkel találkoztam, megfelelő szülői támogatást kaptam, lehetőséget, befogadást, esélyt, új kezdetet.
Mindez nem lehet véletlen. Ilyen nem történik csak úgy. És akkor megértettem valamit: Isten létezik, szeret és irányítja az életemet, a kezében van a sorsom. Ott és akkor ez a felismerés és tapasztalás bevilágított mindent és feledtetett minden szomorúságot és félelmet.
Eltűntek az árnyékok és kétségek. A beszűkült félelem után a beszűkült boldogság éveiben éltem és reméltem, minden így is marad, amíg csak lehet.
Miért pont a hit?
Az évek múlásával egyre inkább megengedtem magamnak a felismerést: nem annyira könnyű elengedni ezt a véletlen-témát. Értettem, megtanultam, bizonyítottam, hogy Isten akarata irányítja az életemet, gondviselő szeretetével a világot, hogy Ő mindenható.
Annyi minden nem fér bele a gondviselés jóságába, hogy néha szükség van a véletlenre, ami segít elfogadni az embernek az összeegyeztethetetlent. De itt még nem ért véget az út.
Meg kellett fogalmaznom a saját magam számára, hogy az embernek a véletlenhez fűződő viszonya a kontrollhoz való viszonyával függ össze. A véletlenek nem léte és tagadása sokszor egyáltalán nem hitből vagy meggyőződésből fakad, hanem abból az igényből, hogy nem engedhetem, hogy ne kontrolláljam az életemet!
- Nők megismerjék helyek
- Idézetek a véletlenről
- Rantasa menyasszonyok
- Hit Gyülekezete - Isten a szabadság
- Jorsits Attila,
Akkor lehetek boldog, ha kontrollálhatok, irányíthatok és átláthatom, érthetem, mi miért történik bennem és körülöttem. Óriási harc a kontroll elengedése és annak az elfogadása, hogy nem érthetek meg mindent! Néha még egészen egyszerű dolgokat sem. A saját boldogságom valahol nem a görcsös ragaszkodásban, hanem az elengedésben rejlik. És ebben az elengedésben rátalálhatok arra a csodálatos felismerésre, hogy Isten tényleg mindenható és örökkévaló.
Mert lehetetlen, hogy a világ amire az elengedés közben rá tudok csodálkozni magától, véletlenül állt volna elő.
Thoma László
Lehetetlen, hogy csak úgy lett minden… Lehetetlen ennyi véletlen egybeesés, akkor pedig Ő van és hatalmas és felette áll mindennek, még a vélt vagy valós véletleneknek is. Ez a felismerés értelmem feletti és jóval túlmutat rajtam és saját megértésem korlátain.
Mert ezt hinni lehet. A lehetőségem, az utam a hit, ami végezetül megmarad a reménnyel és a szeretettel együtt. A hit, amibe belefér a kételkedés, a kérdezés, a düh, a meg nem értés is.
A hit ember véletlenül, ami végső soron mégis nyugalmat és békességet ad. A hit az élő és megváltó Istenben, ami megtart.
