Ismerősök paul maar vers

Gyönyörüszép nők terhe.

Hiu kéj, s szégyelt-édes, öngyilkos szerelem, s bús öregség, mely nappal jőni fél, éjszaka oson tolvaj-lépteken, hogy őszt hagyjon a szőke tincseken, s bánat, mely úgy szól, mint öröm beszéde, s csömör, mely bérért tart csak éberen: minden emberi vágynak ez a vége. Vásárolt csókok terhe.

Jaj, amit gyermek gyümölcse soha meg nem áld; egy élten át, estétől hajnalig, reggeltől, estelig, egy életen át vacogó ajkad és vacogva zárt szemhéjaid azt súgják, tűzben égve, hogy a szerelmet szégyeld és utáld: minden emberi vágynak ez a vége. Mézes szók terhe. Jöjj, född el fejed, ess térdre és sírj; mert ez alja-nép, mely agyba-főbe dicsér s hízeleg, rád se hederít majd, ha jő a vég.

Ha jő a vég, ártéri hordalék lesz arcod ingoványos süppedéke, honnan a meddő tenger visszalép: minden emberi vágynak ez a vége. Hosszú élet terhe.

Ragyogó színek terhe. Fényveszett aranyt látsz majd, s a zöld lesz szürke folt, és arcod is olyan lesz, mínt ezek, a régi látás hamvaiba holt.

Zöld, keskeny szakadék, mélyén patak dorombol, és eszelősen minden fűszálat teletűz ezüst rongydarabokkal, míg a kevély oromról a nap süt: a kis völgyben pezseg az enyhe tűz. Egy ifjú katona, nyílt szájjal és fedetlen fővel, míg nyaka fürdik kék vadparaj hüsén, alszik, hanyatt a fűben, s arany felhő lebeg fenn, s ő zöld ágyán oly halvány, pedig zuhog a fény! Lába a sásszirom közt, alszik s derűs az ajka, mint beteg gyermeké, s álom mosolyog rajta, - óh Természet, melengesd szegény fázó fiút!

Bús számvetések terhe. Jő a nap, mely minden elmúlt napodról felel: mint múlattad időd, utad, szavad, kivel volt lenned jó s édes kivel — mig tűntében visszáját veti fel a régi órák minden édessége, s a végső perc pokol-tüzet lehell: minden ismerősök paul maar vers vágynak ez a vége. Négy évszak terhe.

Der Vater des \

Lombtörő szelek tavasszal s közben hó és jég esőz, s nyár, amely zöld bánatot gyüjtöget, s nyomor vackán fetrengő, buja ősz, megfelelő flörtölni első napon az évre sóváran visszanéz, amíg a máglya hamva hull a szélbe, s tél, annyi nyavalyával ismerős: minden emberi vágynak ez a vége. Holt arcok terhe.

Neve[ szerkesztés ] Illés Gyula néven született, s párizsi emigrációja idején, ben jelentek meg első versei — otthon maradt családtagjait kímélendő — Illyés Gyula név alatt.

Nem szerethetők többé, nem láthatók, nem foghatók, fény s árny határán váltva libbenők, a szedett földön sírva kaptatók, hol csűr nem áll, nem sarjadnak magok s kétes napok kurta lélegzetére pereg, pereg a sóhajtó homok: minden emberi vágynak ez a vége. Túlságos öröm terhe.

• Volkach egységes beszerzési
• Egységes párt coesfeld
• Miért flört rendelt nők

Odahagy élet s boldogság, tisztaarcu kéj; lábad alá dagaszt sűrű sarat, metsző szelet bocsát fejed fölé; s mi piros volt, lesz vértelen fehér, s mi igaz volt, hazugság lép helyébe, s mi nappal volt, helyébe lép az éj: minden emberi vágynak ez a vége. Ajánlás Herceg, s mind, akit víg öröm ölel, e rímet vésse jókor még eszébe: mert élni édes, ámde halni kell.

• Szilveszter egyetlen párt bremen
• Peche tiltott társkereső
• Szívküldi regisztráció nélkül

Minden emberi vágynak ez a vége. Somlyó György.