Egységes augsburg környék

Négyesi lajos az Augsburgi csata Nemerkényi Antal - a Magyar Földrajzi Társaság titkára - megkért, hogy a társaság bajorországi tanulmányúján, az augsburgi csatatéren ismertessem a augusztusában ott lezajlott eseményeket. Tudtam, hogy a földrajztudósok gyakorlatias emberek lévén azt várják, hogy az összecsapások pontos helyszínét mutatom meg, azonban a rendelkezésemre álló szakirodalom egységes augsburg környék után rá kellett döbbennem, hogy a csatatér helyének kérdésében nem létezik elfogadott nézet, sőt ez a ös események egyik legkritikusabb kérdése.

A források egységes augsburg környék a rendelkezésemre álló térképészeti anyag tanulmányozása után kialakítottam egy koncepciót, melynek akkori szembesítését megakadályozta az időjárás. Hazatérésünk után tovább folytattam a kutató munkát, finomítottam a korábbi elgondolásomat. Berkes Meeting nő beaune, a Honvéd Kulturális Egyesület elnöke volt nem csak útitársam, hanem az "ördög ügyvédje" is, amikor koncepciómat szembesítettem a terep valóságával.

A terep Augsburg, akár csak korábban, ma is egyike Bajorország legnagyobb városainak. Széles autópálya íveli át a Lech völgyét, Donauwörth felé forgalmas autóút halad. A modern civilizáció környezetformáló hatása alaposan rányomta bélyegét a tájra. Mégsem haszontalan egy terepbejárás során megismerkedni a ös események helyszínével, hiszen a civilizáció a domborzatot alig változtatta meg, az egykori növénytakaróra és vízrajzra is következtethetünk néhány apró jelből.

Amennyiben vizsgálódásainkat térképen kezdjük, valószínűleg arra a következtetésre jutunk, hogy a Lech-mezőre mint síkságra tekintsünk, melyet keleten és nyugaton, észak-déli irányban húzódó alacsony dombok határolnak. Az események reális megítéléséhez azonban mégiscsak ki kell menni a terepre.

Az emberi térérzékelés rendkívül szubjektív. Egy adott terepen mozogva szemmértékkel megbecsüljük a legnagyobb szintkülönbséget, és ezután mindent ehhez viszonyítunk. Viszonylag sík vidéken a méteres szintkülönbség is jelentősnek tűnik, míg magashegyi viszonyok között méter még nem egységes augsburg környék feltűnő. A terepen való mozgás, tájékozódás, manőverek során, a látszólag jelentéktelen terepformák - horpadások, vízmosások, dombocskák - tudatosan vagy ösztönösen, mint tájékozódási pontok rögzülnek emlékeinkben.

Érdemes kipróbálni, hogy viszonylag sík terepen, harcszerűen mozogva mennyire markánsan érzékeljük ezeket a jelenségeket. Egy apró terephullám érezhetően megnöveli a figyelési távolságot. Augsburg környékén a folyókat és patakokat méter magas dombok kísérik. A három legjelentősebb vízfolyás, az Alpok felől érkező Lech, a Wertach és a Schmutter. A Lech a Wertachhal Augsburgnál egyesül, majd egy km széles völgyben folytatja útját északi irányba, melyet mindkét oldalon a már említett dombok határolnak 1.

A dombsor nem egységes, nyugat-kelet irányú völgyek szabdalják, melyek a felszíni vizeket vezetik a Schmutterba és a Lechbe.

A Schmutter-patak a nyugati dombsor lábánál fut. Jelenleg 2, méter széles mederben, magas gátak között. A felső folyásnál még látszik a nyoma, hogy a patak eredetileg több keskeny mederben, széles mocsaras ártérrel keretezve haladt északra.

Németországban milyen az élet? Nehéz megtanulni a nyelvet?

Augsburg magasságában már a Lech völgyében halad azzal párhuzamosan. A két vízfolyást egy folyamatosan ellaposodó dombhát választja el egymástól, mely Stadtbergen és Gablingen között végig méterrel magasabb a Schmutter és a Lech medrének szintjénél. A Lech szabályozott mederben folyik a Duna felé. Hazai folyóink egységes augsburg környék a Rába sárvári szakaszához tudnám hasonlítani. A Lech a Schmutterrel párhuzamosan, attól mintegy 4 kilométerre, a keleti dombsortól 3,5 kilométerre folyik.

Az egykori meder a keleti dombsorhoz közelebb is lehetett. A fentiekben az Augsburgtól északra fekvő területet jellemeztem - mivel kutatási eredményeim alapján ezt tekintem a csata színhelyének - azonban nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy sokan a csatát Augsburgtól délre helyezik, nem utolsó sorban azért mivel a földrajzi értelemben vett "Lechfeld", a Lech-mező itt terül el.

Augsburgtól délre egy tölcsérszerűen kiszélesedő síkság fekszik, melyet a már ismertetett dombsor határol. Az alapszint déli irányban fokozatosan emelkedik, de a relatív szintkülönbség megmarad - a Lech partjának magasságához viszonyítva - méteres értéken belül.

A város alatt a síkság szélessége kb. A síkság nyugati szélén a Wertach folyik, a Lech medre itt is a keleti oldalon húzódik, hasonlóan az északi részhez, a keleti dombsortól mintegy ,5 kilométerre. Valószínűsíthető, hogy a szabályozás előtt a meder itt is közelebb feküdt a keleti dombokhoz.

A források A csatával számos kútfő foglalkozik, de közülük semmi esetre sem hagyható figyelmen kívül két csaknem egykorú, részletes leírás. Augsburgi Gerhard Szent Ulrik [1] életéről szóló írásában az augsburgiak szemszögéből tárgyalja az eseményeket.

Tőle tudjuk, hogy a kalandozók ben az Iller folyóig prédálták a területet 2. A vár védelmét Ulrik püspök irányította. Az egyik jelentősebb összecsapásra feltehetően augusztus 8-án került sor a város keleti kapujánál.

• Mauritius társkereső
• Szinte sokkolta a kalandozó magyarokat az augsburgi vereség
• A budapesti egységes hálózat Budapest és környéke betűrendes távbeszélő névsora
• Bajorország | A Pallas nagy lexikona | Kézikönyvtár
• J ad férfi keres nőt
• Hasznos számodra ez a válasz?
• Mindenütt jóóó: Augsburg

A magyarok jelentős létszámú csoportja próbált betörni a városba, azonban a püspök katonái a kapu előtt vitézül ellenálltak, míg végül a magyar csapat vezérét levágták. Erre az ostromlók nagy siránkozás közben, halott vezetőjük testét magukkal hurcolva, visszatértek a táborukba. Valószínűleg a bosszúvágy sarkallta a kalandozókat arra, hogy másnap általános ostromot indítsanak a város ellen. A harc közben érkezett a magyar táborba Berchtold a risinesburgi [2] vár ura, aki hírt hozott a német sereg közeledéséről.

Az ostromnak vége szakadt, a magyar sereg megkezdte a felkészülést a következő napi összecsapásra. Az éjszaka folyamán Dietpald gróf a várbeli fegyvereseket Ottó király táborába vezette. Másnap a csata eseményeit a városiak nem látták, sőt a visszatérő magyarok nagy tömegét látva úgy gondolták, hogy nem került sor csatára. Widukind szász történetéből [3] a csata eseményeiről értesülünk.

München – Wikipédia

Ottó egy kis létszámú szász csapattal indult el Augsburg felé. A város közelében csatlakozott hozzá a egységes augsburg környék és bajorok csapata. Ide érkezett Vörös Konrád frank herceg is, kinek jelenléte lelket öntött a katonákba. Közben a felderítők híreket hoztak a magyarok helyzetéről. Ottó elhatározta, hogy a következő napon megtámadja a kalandozókat.

Kora hajnalban vonultak ki a táborból, nyolc csapatra tagozódva. Az első háromban bajorok, a negyedikben frankok, az ötödikben - mely a legnagyobb létszámú volt - Ottó a haladt a szászokkal és válogatott vitézekkel - akik előtt Mihály arkangyal zászlaját vitték - mögöttük két sváb csapat, végül pedig találkozó homebody felesége málhát ezer cseh vitéz őrizte.

A sereg egyenetlen, nehezen járható terepen vonult előre, hogy elkerüljék a magyar lovasíjászok zaklatásait, akik a cserjések rejtekéből törtek elő. A magyarok miután átkeltek a folyón, késlekedés nélkül megtámadták a cseheket, majd a két sváb csapatot.

Rövid harc után az életben maradottak futásban kerestek menedéket. Mikor Ottó értesült a támadásról, Vörös Konrádot küldte vissza a málha visszaszerzésére, aki messzire űzte a magyar portyázókat, majd visszatért a fősereghez. Mikor a király látta, hogy elérkezett egységes augsburg környék csata döntő pillanata, nem késlekedett, hanem rohamra indult a magyarok ellen.

Azok egy darabig ellenálltak, de rövidesen menekülésre fogták. Az üldözés során még a kalandozók táborát is elfoglalták, és kiszabadították a foglyokat. A menekülő magyarok között a lakosság is nagy pusztítást vitt egységes augsburg környék.

A három magyar vezért elfogták és felakasztották. A csatában vesztette életét Vörös Konrád is, aki a melegben megoldotta páncélja kötelékeit és egy torkába fúródott magyar nyílvessző megölte. A későbbi források őrizték meg a csata helyére vonatkozóan a Günzenlé és a Kühlental nevét.

A magyar források közül Kézai Simon krónikája [4] érdekes adatokat közöl. Eszerint a magyarok Augsburg alá érve, a Lech folyón túl a réten ütöttek tábort és éjjel nappal zaklatták a várost. Ulrik püspök a császárt hívta segítségül, aki Ulmból vonult a városhoz. Miután a magyarok helyzetét kikémlelte, napfelkelte után három órával, esőzés közben megtámadta és legyőzte a városhoz közelebb álló magyar csapatot.

Lehel és Bulcsú ennek láttára elmenekült és a Dunán hajóval próbált visszajutni Magyarföldre. Regensburgnál elfogták és a császár ítéletére felakasztották a vezéreket. Historiográfia A csata jelentőségét bizonyítja a számos tanulmány, melyben neves történészek rekonstruálják a Annak ellenére, hogy mindegyik ugyanarról az összecsapásról szól, mégis jelentős eltéréseket tapasztalhatunk.

Hans Delbrück, [5] a német hadtörténetírás meghatározó egyénisége a német sereg létszámát főre becsli. Nagy figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy Ottó serege melyik irányból közelítette meg a várost. Véleménye szerint északkeleti irányból érkeztek, és az Augsburgól délre elterülő magyar táborral szemben a Lech jobb partján bontakoztak szét.

A magyar sereg több kísérletet tett a folyón való átkelésre, de ezeket sorra visszaverték. Végül egy osztaguk a Lechen átkelve megkerülte a német jobb szárnyat és megtámadta a málhát.

Ez volt a második német Reich, azaz birodalom.

A frankok azonban szétverték ezt a csapatot is. Végül megtört a magyarok ereje, és a Lech folyón a csatatértől délre átkelve elmenekültek. Horváth Mihály [6] figyelemre méltó rekonstrukciót közöl a csata eseményeiről.

Teljes szövegű keresés Bajorország lásd a mellékelt térképetkirályság a Német hirodalom déli részében: két részből áll: a keleti nagyobb, a Rajnán inneni részből és a nyugati kisebből, a Rajnai-Pfalzból. A D-i részben az alp és a sík zónát különböztetik meg.

E szerint Bulcsú a sereg egyik részét már augusztus 9-én átküldte a folyón, hogy míg ők szemben, azok hátulról támadjanak. Amikor én a németek megindultak, azt hitték, hogy előttük állnak a magyarok, csakhogy közben Bulcsú a magyar fősereget hátrébb vonta, hogy legyen elég helye a megkerülő csapatnak a szétbontakozáshoz. Amikor a megkerülők megrohanták és szétverték a 8.

Németországban milyen az élet? Nehéz megtanulni a nyelvet?

Ekkor megállította a seregét, és Konrádot visszaküldte a megkerülő csapat ellen. A magyar fősereg maga előtt látta a várakozó németeket, de nem kezdték meg a támadást, mivel arra vártak, hogy a megkerülők támadása megzavarja a német csatarendet. Nem tudták, hogy a megkerülők már végrehajtották a támadást, de Konrád szétverte őket.

Mikor Konrád visszatért a csatarendbe, Ottó már teljes sértés flört a magyar főerők elleni támadásra koncentrálhatta. Marczali Henrik [7] kétségesnek tartja a magyart a némettel egységes augsburg környék. A csata helyét Augsburgtól dél-délnyugati irányba teszi. A csata a magyar megkerülő osztag támadásával indult, akik átúsztattak a folyón.

A kezdeti siker után Konrád csapata szétverte őket, eközben a magyar főerő mozdulatlanul várakozott. Mikor a frankok visszatértek a csatarendben kijelölt helyükre, a német sereg általános támadást indított. Megítélése szerint a magyar vereség oka, hogy a megkerülők tevékenysége nem volt összhangban a főerők mozdulataival, hiányzott az együttműködés.

A források leírásait figyelembe véve, a csata legjelentősebb eseménye a magyar megkerülő csoport legyőzése volt, mivel ezzel az eseménnyel foglalkoznak a legrészletesebben. A győzelem elsősorban Konrád vitézségének köszönhető, Ottó csak másodlagos szerepet játszott. Rónai Horváth Jenő [8] szerint a magyar vezérek, amikor tudomást szereztek Ottó seregének közeledéséről, úgy döntöttek, hogy elébe mennek és a csatát a várostól délre elterülő mezőn vívják meg.

A magyar fősereg, hátában a várossal, délre egységes augsburg környék arcvonallal állt fel. A sereg másik része, éjszaka átkelt egységes augsburg környék folyón és a németek oldalába és hátába került.

1. Facebook találkozó helyén
2. Németország – Wikipédia
3. Részletek társkereső kutya tulajdonosa
4. Augsburg vízgazdálkodási rendszere Kicsit feljebb sétáltunk az Eiskanal mentén, hogy megnézzük a város vízgazdálkodási rendszerének egy részét, mely óta UNESCO világörökség.

Ottó harcosai öt harcvonalban álltak fel. Elől a bajorok három légiója, mögöttük a frankok - nem tudni miért, a vázlat szerint két légióban - majd a szászok, ezután a svábok két légiója, végül a szekérvár és cseh vitéz. A megkerülő osztag támadása szétszórta a cseheket és a svábokat, azonban a frankok ellentámadása visszavetette őket. A frankok ezután visszatértek a harcrend második sorába. Éppen időben, mivel - megkésve - ekkor kezdte meg a magyar főerő az előrenyomulást.

Hadtörténelmi Közlemények 1. sz. - Négyesi Lajos: Az Augsburgi csata

Ottó rögtön támadást indított és a németek zárt rendben kézitusában verték szét a magyar sereget. Pauler Gyula [9] a magyar sereg létszámát főre becsli. A csata helyét Augsburgtól délre teszi, de megemlíti Wyneken [10] véleményét is, aki északra helyezi azt. A német sereg csatarendjét 3 csatasorban építi fel, ezek mögött a csehek álltak a málhánál. A csata kezdetén a magyar lovasíjászok "körülrajongták" a németeket és hátul sikerült betörniük a csatasorok közé.

Konrád a frankokkal hátrafordult és megtámadta őket. Eközben a magyar fősereg nyílzáport zúdított a német csatarendre, de azok fegyelmezetten állták a lövéseket.

Miután Konrád győzelmet aratott és visszatért a csatasorba és Ottó megindította a döntő támadást. A cseheket megtámadó magyarokat nem különálló megkerülő osztagként értelmezi, hanem a főerők egy csapataként.

Így a Lechen való átkelést az egész magyar seregre vonatkoztatja, idejét jóval a csata megkezdése előtti időpontra helyezi. Ezzel kapcsolatban megemlíti Köstler [11] okfejtését, miszerint a magyar tábor csakis a folyó jobb partján lehetett, mivel a magyar vezérek részéről nagyon otromba stratégiai hiba lett volna a vízi akadályt táboruk és a menekülési út közé venni.

Pauler szerint az átkelés említése egymagában bizonyítja, hogy a tábor a keleti parton volt, hiszen ellenkező esetben a megkerülőknek kétszer is át kellett volna kelniük.

Kropf Lajos [12] kiemeli a német történészek között dúló "tollháborút" a csata helyének kérdésében. Giesebrecht és Ranke a várostól dél-délnyugatra a Lechfeldre, Wyne­ken [13] a Lech bal partjára, Augsburgtól észak-északnyugatra, helyezi az összecsapást. Kropf írásában Schäfer [14] tanulmányát ismerteti, aki Wyneken nézetét fogadja el. Megjegyzi, hogy a problémát a leggyakrabban használt két forrás ellentmondásai okozzák, ami annak tudható be, hogy Ulrik életírása a hiteles, míg Widukind csak általános leírást ad.

A magyar fősereg a sloveny nő keresés ostromolta, amikor megtudták, hogy közeledik Ottó serege.

Erre elvonultak a vár alól és elébe mentek a németeknek. Csak így volt lehetséges, hogy a egységes augsburg környék kivonuljanak Ottóhoz, de ezt bizonyítja az is, hogy a városból nem látták a csatát.

Szinte sokkolta a kalandozó magyarokat az augsburgi vereség

A Lechfeldet csak egy forrás említi, mégpedig a későbbi Annales Lambertini, míg a többi leírásban Augsburg közeli vagy Lech melletti csatáról írnak. Megemlíti az Annales Palidenses adatát, miszerint a csata Gunzenlenál volt a Lech partján azonban a települést azóta elmosta a folyó.

Kropf, Schäfer után a csatát Augsburg közelébe északnyugatra, a Lechtől nyugatra a Scmutter-patak mellé teszi. Molitorisz Károly [16] A magyar tábor helyét a Lech bal partjára, a Lech és a Wertach közé teszi.

Ezen kívül még feltételez a Lech jobb partján a keleti kapuval szemben egy másik - kisebb magyar tábort is. A német sereg felvonulásával kapcsolatban Dümmler véleményét fogadja el, miszerint Ottó Ulmból vonult a csatatérre, azonban megjegyzi, hogy a - magyar történészek által elfogadott - Schäfer-féle nézet ezt nem fogadja el. A csatateret - Delbrück véleményét elfogadva - Augsburgtól délkeletre helyezi.

A német sereg létszámának meghatározásánál a csehek fős csapatát veszi alapul, a szászokata frankokata svábokata bajorokat pedig főre becsli. A társkeresők háza sorozat vereség indokait keresve vitába száll Delbrückkel.

Nem fogadja el, hogy a német győzelem Ottó hadvezéri zsenialításának köszönhető, sokkal inkább a magyar főerő és megkerülő csoport közötti együttműködés hiányában látja a kudarc okát. Breit József [17] könyvében Ottó serege Donauwört-től délkeleti irányban mozogva jut a várostól egységes augsburg környék húzódó síkságra. Szerinte a magyar tábor a Lech jobb partján állt.