Free website házas algéria találkozó
Tartalom
A short summary of this paper 33 Full PDFs related to this paper Read Paper Download Szűcs Anita Charles de Gaulle hatalomra kerülése és az algériai válság Az es évek vége jelentős változásokat hozott a francia intézményrendszerben.
Az alkotmányos válságot az algériai polgárháború kényszerítette ki, a köztársaság újraalapítását a De Gaulle hatalomra kerülését azok a politikai erők támogatták, akik Algéria francia gyarmati sorban tartását várták tőle. Mandátuma többre szólt, mint a végrehajtó hatalom szokásos gyakorlása, hat hónapos tejhatalmat kapott az intézményrendszer átalakítására. A francia politikai élet egyik legnagyobb vitája, hogy mandátumait elnyerte, vagy kikényszerítette.
Akár így, akár úgy, az a köztársaság, amit életre hívott politikai ellenfelei szemében is hamar legitimálódott. Az erős, a világpolitika sorsát alakítani képes nagyhatalom Franciaországa. Hatalomra kerülése azonban szorosan összefüggött az algériai gyarmat sorsával. A válság kirobbanása és a IV. A francia hadsereg kemény kézzel próbálta elfojtani az erőszakos eseményeket, de az ott állomásozó mintegy félmillió katona nem tudott úrrá lenni a gerillamódszerekkel harcoló Nemzeti Felszabadítási Fronton Front de Libération Nationale — FLN.
Az FLN állandó merényletei és a frusztrált francia afrikai társkereső franciaország erőszakossága a polgári lakosságot sem kímélték. Az után egyre nagyobb sajtónyilvánosságot kiváltó algériai erőszak a francia közvéleményt fokozatosan Algéria elengedése irányába fordította.
A gyarmat megtartásának költségeit a francia költségvetés sem bírta. A kormány lemondott, és Félix Gaillard hatalomra kerülésével kezdetét vette az a politikai huzavona, mely megdöntötte a IV. A nemzetközi incidens és belpolitikai válság Az események a nemzetközi jog súlyos megsértésével vették kezdetüket.
Tartalomjegyzék
A francia katonai vezetés meg volt róla győződve, hogy a város az FLN egyik bázisa. Mivel vásár-nap volt, a város zsúfolásig megtelt és a bombázásnak 80 halálos áldozatot követeltek, köztük több gyereket és nőt. A feltételezett FLN bázis mellett egy iskola és egy kórház is felrobbant.
- Özvegy keres házasság
- Kutya know
Lényegében ezzel a tragédiával indult el azoknak az eseményeknek a sora, amely elvezetett a IV. Köztársaság bukásához. Területének bombázása így a nemzetközi jog durva megsértésének minősült, a francia hatóságok nem tudták az ügyet eltussolni. Franciaország elvesztette Tunézia szöveg sablonok partnerség. Habib Bourguiba, a tunéziai elnök korábban az észak-afrikai országok free website házas algéria találkozó felvetette, hogy segít az algériai kérdés tárgyalásos rendezésében.
- Ingyenes társkereső oldalak kamerun
- Christian férfiak tudják
Mentőövet dobot volna, hogy Franciaország menthesse a presztízsét. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jószolgálatot ajánlott fel, hogy helyreállítsák a francia- tunéziai kapcsolatokat, de nem is titkolták, hogy a jószolgálatot szívesen kiterjesztenék Algéria függetlenségének kérdésére is.
Félix Gaillard kormánya gazdasági okokból rákényszerült, hogy elfogadja az amerikai ajánlatot.
A háború annyira megterhelte a francia költségvetést, hogy januárjában épp, mint ban Jean Monnet az Egyesült Államokba utazott, hogy meggyőzze az Egyesült Államokat, folyósítson Párizs számára egy nagyobb hitelt. Free website házas algéria találkozó, közvetlenül a szuezi válságot megelőzően az IMF-től már vett fel kölcsönt Franciaország.
Ausztrál társkereső oldalak legnépszerűbbek
Az IMF a kölcsönt free website házas algéria találkozó költségvetés rendezéséhez kötötte, amit a Mollet kormány anno még adóemelésekkel kívánt megoldani. Az adóemelésről szóló törvényjavaslatot a parlament visszautasította, a Mollet- kormány bukását okozva ezzel. Gaillard-nak tehát nem volt más választása, mint az egyetlen nagy hitelező országhoz fordulni a nemzetközi piacokon, az Egyesült Államokhoz. A jószolgálat visszautasítása a kölcsön kézhez kapását veszélyeztette volna, így Gaillard kötelességtudóan elfogadta.
Gaillard ezzel mindenki haragját magára vonta, aki Algéria francia kézen maradását, azaz az Algérie française-t veszélyeztette.
Az Algérie française hívei A gaulleista Jacques Soustelle, aki korábban Algéria kormányzója volt, de reform-tervei véghezvitele helyett szabadkezet adott a hadseregnek, most visszatért a parlamentbe. A parlamentben nagyobb beszédet tartott, melynek lényege az volt, hogy a jószolgálat elfogadása egyet jelent Algéria elengedésével. René Coty köztársasági elnök elkeseredetten, ám hiába próbált meg új kormányfőt találni. Az a kormány, amely elfogadta volna a jószolgálatot, az ellenzékkel került volna szembe és amelyik elutasította volna, az a pénzügyi katasztrófával.
Politikai vákuum alakult ki, ahol egyetlen mérsékelt politikai erő sem törekedett a hatalom megszerzésére. A probléma felvállalása bármelyik kormány biztos bukását jelentette. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy egyetlen középpártnak sem volt koherens Algéria-politikája és egyetlen párt sem lépett koalícióra azokkal a pártokkal, amelyiknek volt.
Az egyik tábor a szélsőbal oldalon a Francia Kommunista Párt volt, akik a tárgyalások megkezdését sürgették. A másik oldalon az Algérie française támogatói álltak, akik a szélsőjobbtól a hadseregen át igen vegyes képet mutattak.
Navigációs menü
Jacques Soustelle, aki erősen kötődött partnervermittlung pv Gaulle-hoz és aki parlamenti beszéde után az Algérie française megtestesítőjévé vált, tartotta a kapcsolatot az Algérie française különböző csoportjai és de Gaulle között.
Maga de Gaulle nyilvánosság előtt nem nyilatkozott Algéria kérdésében és a magánbeszélgetéseiben sem 1 Jacques Soutelle: La crise des institutions parlementaires, in: Revue des Deux Mondes, A francia közvélemény egyre inkább hajlott a tárgyalások, sőt a függetlenség elfogadására. A politikai elitbe vetett bizalmuk is a mélyponton volt.
Algériában az európai közvélemény egyértelműen a háború mellett sorakozott fel. Az Algériában élők bizalmatlansága azzal a reménnyel társult, hogy sikerül a franciaországi rendszert megváltoztatni. Az Algérie française-nek három nagy tábora volt.
Biden: Putyinnak igaza volt, mélyponton az orosz−amerikai viszony
Az egyikbe tartozott a hadsereg vezetésének jelentős része. Az Algériában állomásozó francia hadsereget frusztrálta, hogy az os szuezi invázió katonai sikere ellenére fiaskó volt Franciaország számára.
A bukásért egyértelműen a politikai elitet tették felelőssé. Bár nem de Gaulle volt, akit elsőként támogattak, a hadsereg tisztelte őt. A másik táborba a II. A poujadista mozgalom hátán az os választásokkal a Parlamentbe bekerült csoportokat Jean-Marie Le Pen vezette, Pierre Poujade maga visszavonult a politikától. A szélsőjobb azt remélte, hogy a de Gaulle-nak nyújtott politikai támogatásért cserébe politikai legitimációt nyerhet. A harmadik tábor a gaullista mozgalom volt, amely jól látta, hogy Algéria kérdése visszaemelheti Franciaország élére a Tábornokot.
De Gaulle nem akadályozta, hogy saját tábora a többiekkel egyesüljön.
Az Algérie française bár erős volt, a három erőt egyesítve sem képviselte a többséget. De Gaulle helyzete egyedülálló volt.
Összesen kétmilliárd vakcinát ajánlottak fel
Az Algérie française képviselői szilárdan hitték, hogy nem engedné el Algériát és újrakezdené a háborút. De Gaulle hallgatása lehetővé tette, hogy ezek a csoportok támogassák, miközben ő nem vesztette el a népszerűségét.
De Gaulle támogatóinak egyre növekvő tábora nem osztotta a szélsőséges nézeteket, a Tábornokot feddhetetlenségéért és morális tekintélyéért tisztelték leginkább.
A nagy többség úgy tekintett de Gaulle-ra, mint a II. A franciák többsége kész volt rábízni a válság rendezését. De Gaulle kényes helyzetben volt, de remek politikai érzékkel rendelkezett. Világos volt számára, hogy tekintélye azon múlik, távol tudja-e magát bármiféle Algéria iránti kötelezettségtől tartani. Ugyanakkor politikai támogatottságának motorját egyértelműen az Algérie française támogatói jelentették. Márciusban és áprilisban mindhárom tábor titkos küldöttei felkeresték, úgy tűnik, hogy csendben, a legközvetettebb módon bátorította őket.
Szinte látjuk, hogy de Gaulle megértően hallgat, elmagyarázza, hogy a 2 Charles de Gaulle: A reménység emlékiratai I. Akármit is mondott, a küldöttek abban a tudatban távoztak, hogy de Gaulle osztja a nézeteiket, ugyanakkor soha nem mondhattak semmi olyat, hogy bármi ígéretet kaptak volna.
Május május 5-én René Coty köztársasági elnök elkeseredésében és a közvélemény nyomására felkérte de Gaulle-t, hogy alakítson kormányt.
Arról is beszélt, hogy az új stratégiai tervet Magyarország is támogatja.
De Gaulle azonban elutasította. A válság ebben a szakaszában nem állt érdekében megragadni a hatalmat.
Nem a hatalom kedvéért kívánt Franciaország élére állni, hanem azt az erős végrehajtó hatalommal rendelkező Franciaországot akarta létrehozni, amit már a II. Ehhez pedig az kellett, hogy a lehető legszélesebb jogokat gyakorolhassa, a válság rendezésében többletjogokat kapjon. Ezt a pluszt René Coty ekkor még nem ajánlotta fel, így de Gaulle hagyta eszkalálódni a válságot. Pflimlin tehetséges kereszténydemokrata képviselő volt, aki épp ekkor szólította fel a feleket fegyverszünetre.
Pflimlin igen mondott, így a IV. Köztársaság szabályai értelmében miniszterelnök jelölt lett. De természetesen nem foglalhatta el hivatalát addig, míg a Parlament tisztségét jóvá nem hagyta.
Biden: Putyinnak igaza volt
A parlamenti meghallgatás napját pedig május ra tűzték ki. Május Már május 9-én, Pflimlin jelölésére válaszolva Raoul Salan, Algéria katonai főparancsnoka táviratozott a párizsi főparancsnoknak. Nem sejthető a válasz, amit elkeseredettsége előhívna. Kérem önt, hogy figyelmeztesse a köztársasági elnököt aggodalmainkra, amit csak egy olyan kormány tudna eltörölni, amely szilárdan eltökélt Algéria megtartásában. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A tömeg lerohanta a Párizs szimbolizáló kormányzati épületeket, és megalakították a Közjóléti Bizottságot Comité de salut public.
Az utalás Robespierre forradalmi bizottságára vonatkozott, és nem volt az a francia aki ne értette volna. Nem a Köztársaság iránti vágyat, hanem a cselekvőkészséget fejezte ki, ha kell erőszak és vérontás árán. A Bizottság elnökének Massu tábornokot nevezték ki.
Mindeközben Párizsban a leköszönő kormányfő, Félix Gaillard, aki még mindig birtokolta a hatalmat — már amennyi maradt belőle —, szokatlan lépésre szánta el magát. Ezzel a lépéssel Salan tábornok egyszerre lett a lázadás vezére és a lázadással szemben álló kormányhatalom megtestesítője. Ahelyett hogy megakadályozta volna Pflimlin kinevezését, bekeményítette a Parlamentet.
Pflimlin a meghallgatáson nagy ívű beszédet tartott, visszautasította a tárgyalások beszüntetését és elítélte meet megrovás puccsot. A parlament elsöprő többséggel magszavazta Pflimlin-t, akire így széleskörű legitimitást ruházott a válság megoldása érdekében.
Algéria és Párizs között patthelyzet alakult ki. Pflimlin habozott. Sem a rendőrségre, amely a kormány ellen tüntetett, sem a hadseregre nem támaszkodhatott. Az algériai főparancsnok azonnal lemondott, amint a kormány ostromállapotot hirdetett.
