Főoldal | Eötvös10

Zweig váratlan ismerős egy kézműves,

zweig váratlan ismerős egy kézműves társkereső a szabad gard

Majd kilöktek, s az volt a világ, Máris száz- ezer hullám emelget, Ez-az vonz, s minden tud hatni rád, Más le- hangol, s más-más minden óra, Nyugtalanság játszik tétován velünk, Érzünk, s amit érzünk, elsodorja Bolygó, tarka világérzetünk. Ha az első világháború előtti időket, me- lyekben felnőttem, tömör képletbe foglal- nám, bízom benne, a legtalálóbban ezt mondhatom: a biztonság aranykora volt az. Csaknem ezeréves Osztrák Monar- chiánkban mintha minden örök életűnek készült volna, s az állam maga volt e ma- radandóság legfelsőbb szavatolója.

A jo- gokat, melyeket polgárainak biztosított, a parlament védte, a nép szabadon válasz- tott képviselete, és minden kötelességnek is pontos keretet szabott. Pénznemünk, az osztrák korona színaranyként forgott, jel- képezvén így a romolhatatlanságot.

  • Andrea Káldi (kaldiandrea85) - Profile | Pinterest
  • Я в этом уверена.
  • Блестящий криптограф - и давнишнее разочарование Хейла.

Min- denki tudta, mennyije van, mi illeti meg, mit szabad, mi tilos. Mindennek normája volt, meghatározott súlya és mértéke. Aki vagyonnal bírt, kiszámíthatta, évente mekkora lesz a kamata, a hivatalnok, a tiszt ugyancsak bízhatott a naptárban, melyből kipereg majd az év, amikor ő elő- lép, amikor nyugdíjba megy.

Minden csa- ládnak megvolt egy bizonyos költségveté- se, tudták, mennyi megy el kosztra és la- kásra, nyaralásokra és reprezentációra, s egy kis pénzt természetesen félre is tettek: váratlan eseményekre, betegségre, orvos- ra. Ebben a nagy bi- rodalomban minden a harmónia társkereső veszprém volt, min- afrikai társkereső szerelem rendíthetetlennek látszott, leginkább a legmagasabb helyen az agg császár; hanem ha mégis meghalna az uralkodó, tudvalévő volt legalábbis így hitte mindenkiújabb lép a helyébe, és semmi sem változik az örökletes renden.

E jól kiszámított világban senki se tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos vál- tozásoktól.

Welcome to Scribd!

Az ész korszakában képtelen- ségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak. A biztonságnak ez az érzése milliók célja volt, biztos birtok és közös életeszmény.

Csak e biztonság jegyében volt érdemes élni, és egyre szélesebb körök kívánták osztályrészüket a drága javakból. Eleinte csupán a gazdagok s a jómódúak örvend- hettek ily áldásoknak, ám a nagy tömegek is elindultak megszerzésükre; a biztonság évszázada a biztosítási ügyletek virágkora lett. Mindenki biztosított: házát tűz ellen, betörés ellen, földjét jégverés meg áldatlan idők ellen, testét baleset és betegség eseté- re, öregkori életjáradékokat alapoztak meg, leányoknak már a bölcsőben hozo- mányt.

Végül még a munkások is létre- hozták szervezeteiket, kivívták a szabá- lyozott munkabért és a betegsegélyezést, szolgák-cselédek öregkorukra biztosítást spórolhattak össze, és előre befizették a temetkezési egyletnél saját temetésük költségeit.

A jelent csak az élvezte jóízűen, aki gondtalanul pillanthatott a jövőbe. Meghatónak látszhat bár ez a bizalom, mellyel ki-ki mintha az élete legapróbb ré- sét is betömni vélte volna a sors bármi tá- madása ellen, mégis, volt ebben az életfel- fogásban - minden szolid szerénysége el- lenére - valami roppant s veszedelmes gőg.

Uploaded by

Megvetéssel tekintettek a régi korokra háborúik, éhínségeik és for- radalmaik alapján úgy ítéltek, hogy akko- riban az emberiség nem lehetett még nagykorú, eléggé felvilágosult.

És csakugyan, e békés évszázad végén egyre láthatóbb, egyre gyorsabb volt a mind átfogóbb általános felemelke- dés. Éjszaka az utcákat a pislákoló mécse- sek helyett villanylámpák világítják, az üzletek csábító új tündöklése a főútvona- laktól már egészen a külvárosokig elhat, a telefon segítségével távbeszélgetéseket folytathattak az emberek, és sosem tapasz- talt sebességgel repítette utasait a lovak nélküli lóerő, s Ikarosz megvalósult álma nyomában a levegőbe is felszálltak, íme, gépek.

A kényelem nem maradt az előkelő házak kiváltsága, hanem a polgáriakban is tért hódított, a vizet nem kellett többé a kútról vagy a folyosóról hozni, a tűzhely- ben nem kellett tűzgyújtással keserves- kedni, terjedt a higiénia, tűnt a mocsok. Szebbek, erőteljesebbek, egészségesebbek lettek az emberek, amióta testüket a sport acélozta, nyomorékokat, golyvásokat, fél- hattunk az utcán, és e csodáknak mind a tudomány volt a szülője, a haladás arkan- gyala.

Egyetlen találkozón metz kérdésekben is mutatko- ismerje meg az ifjúsági csoport fejlődés; az egyén jogai évről évre szaporodtak, a jog enyhültebben és hu- mánusabban érvényesült, és még a nagy tömegek szegénysége sem látszott le- küzdhetetlen problémának, mint azelőtt.

Egyre szélesebb körű lett a választójog, s így mind többen védhették törvényes jo- gaikat a törvény áldásával, szociológusok és professzorok versengtek, hogy a prole- tariátus életszemléletét egészségesebbé, életét boldogabbá tegyék - nem csoda, hogy ez az évszázad saját eredményeinek fényében sütkérezett, és minden bevégzett évtizedet a következő még jobb idők elő- hírnökének tekintett!

Barbár visszahanyat- lásokra, például háborúkra Európa népei között ugyanúgy nem gondolt senki, ahogy boszorkányokban vagy kísértetek- ben sem hittek már rég; atyáink állhatato- san törtek előre ily mód a bizalomtól a to- lerancia és a megegyezés csalhatatlanul elkötelező erejéig; őszintén úgy vélték, hogy a nemzeti és felekezeti határok és különbségek fokozatosan eltűnnek majd a humánum általánosában, és ezzel bekö- szönt az emberiség általános békéjének és biztonságának korszaka, a legfőbb jó, a legáldásosabb világ.

zweig váratlan ismerős egy kézműves singlebörse app android ingyen

Mi, akik az új évszázadban megtanultuk, hogy a kollektív bestialitás semmilyen kitörése sem meglepő, s min- den elkövetkező naptól még gyalázato- sabb tetteket várunk, sokkal szkeptiku- sabban tekintjük az ember morális nevel- hetőségének kérdését. Igazat kellett ad- nunk Freudnak, aki kultúránkat, civilizá- ciónkat vékonyka rétegnek látta csupán, melyet bármikor áttörhetnek az alan- tasabb világ romboló ösztönerői, fokoza- tosan meg kellett szoknunk, hogy élünk, bár talaj a lábunk alatt nincsen, jog, sza- badság, biztonság nem vesz körül minket.

A puszta létünkért rég lemondtunk már apáink vallásáról, s arról a hitükről, hogy a humanitás gyorsan és hosszú időre győzni fog; borzalmas leckéket kellett megtanulnunk, és banálisnak tűnhet a szemünkben minden megalapozatlan op- timizmus, hiszen oly katasztrófát élünk, amelyik egyszerre évezredekkel vetette vissza az emberiesség erőfeszítéseit. S ha csak őrület volt is, amit apáink szolgáltak, csodálatos és nemes őrület volt, emberibb és termékenyebb, mint a mai jelszavak.

Ti- tokzatos dolog: ami valakinek gyerekko- rában vérévé válik a kor levegőjéből, az örökre megmarad benne. S mindannak el- lenére, ami nap flörtölni, hogy mit jelent nap ostromolja a dobhártyámat, ami megaláztatást és meg- próbáltatást számtalan sorstársammal meg teljesen ifjúságom hitét, hogy egyszer talán mindennek ellenére mégiscsak zweig váratlan ismerős egy kézműves lé vezet majd az út.

Bár ma a borzalmak szakadékának mélyén tapogatózunk félig vakon, s lelkünk zavart és összedúlt, min- degyre a magasba pillantok, keresvén azokat a régi csillagképeket, amelyek gye- rekkorom felett tündököltek, és azzal az öröklött bízással vigasztalom magam, hogy ez a visszaesés valamikor majd csak közjátéknak tűnik a szüntelen előrehala- dás örök ritmusában. Ma, amikor a nagy vihar rég szétzúzta, végérvényesen tudjuk, hogy a biztonság- nak az a világa álomvár volt csupán.

És mégis, úgy laktak benne a szüleim, hogy erős váruknak érezték. Zivatar, szélvihar sosem tört be kényelmes és meleg ottho- nukba; persze a világ széljárásaitól óvta őket az is, hogy tehetős emberek voltak, egyre gazdagodtak, s végül nagyon gaz- dagok lettek, és azokban az időkben ez megbízhatóan szigetelt ablakot és falat.

Az ottani kis zweig váratlan ismerős egy kézműves településeken a zsidó egyházközségek a legjobb egyetér- tésben éltek a helybeli parasztokkal és kispolgárokkal; így semmiképp sem jelle- mezte őket a galíciai, keleti zsidóság el- nyomottság-érzése, de törleszkedően tola- kodó türelmetlensége sem. A vidéki élet megedzette őket, oly biztosan s nyugod- tan haladtak útjukon, ahogy az ottani pa- rasztok járták földjeiket.

Az ortodox vallá- sosságtól is megszabadultak, s igen hamar szenvedélyes hívei lettek a kor vallásának, a haladásnak, és a liberalizmus politikai korszakában a parlament legtisz- teletreméltóbb képviselői kerültek ki sora- ikból. Ha azután morva hazájukból Bécsbe települtek át, bámulatos gyorsasággal idomultak e magasabb kulturális szférá- hoz, és személyes fölemelkedésük szerve- sen összefüggött a korszak általános len- dületével.

Az átmenetnek ez a formája is jellegzetesen megmutatkozott a mi csalá- belgiumban ingyenes társkereső. Apai nagyapám zweig váratlan ismerős egy kézműves áruféleségekkel kereskedett. Akkor, a szá- zad második felében, megindult Ausztriá- ban is az ipar konjunktúrája. Az Angliából importált szövő- és fonógépek a racionali- zálás révén a régi kéziszövéssel készült árukat versenyképtelenné tették, és - ke- reskedelmi érzékük s nemzetközi áttekin- tésük jegyében - a zsidó kereskedők ismer- ték fel Ausztriában elsőül az ipari terme- lésre való átállás szükségességét és nyere- séges voltát.

Többnyire igen szerény tőke- befektetéssel ők alapították meg sebtében azokat az eleinte vízi erővel hajtott gépso- rokat, melyek csakhamar üzemekké szer- veződtek, s létrejöhetett így az egész Ausztriában és a Balkánon is uralkodó szerepet betöltő cseh szövőipar. Míg tehát nagyapám, mint a korai korszak jellegze- tes képviselője, még csak a készáruk vi- szonteladásának szentelte erejét, apám a leghatározottabban az új idők fia volt, Észak-Csehországban ugyanis harminchá- rom éves fejjel megalapított egy kis szö- vőgyárat, mely az évek során lassan, de biztosan igen tekintélyes vállalkozássá te- rebélyesedett.

Mert bár a kor erős konjunktúrája igen nagy csábítást jelentett, azokat az időket mégiscsak ez az óvatos előrehaladás jel- lemezte. Megfelelt ez a felfogás egyébként is az én apám visszafogott s cseppet sem mohó természetének. Hogy a nevét soha senki sem láthatta adóslevélen, vál- tón, s ő maga a bankjának - persze a leg- szolidabbnak, a Rothschild-ékénak, a Hi- telintézetnek - mindig csak a követel olda- lán állt, ez volt singlebörse svájc ingyen egyetlen büszkesége.

Viszolygott a legkisebb üzleti kockázattól is, és soha életében nem társult idegen üz- letekbe. S ha ennek ellenére mind gazda- gabb és gazdagabb lett, ezt nem holmi vakmerő spekulációknak vagy különös hanem annak, hogy jól igazodott ama kor általános óvatosságához, mindig csak a jövedelmének egy bizonyos részét élte fel, így évről évre mind zweig váratlan ismerős egy kézműves összege- ket rakhatott az alaptőkéhez.

Hála a nyereség ily állan- dó félrerakosgatásának, a fokozódó pros- perálás e korszakában - amikor egyébként az államnak eszébe sem jutott, hogy akár a legbusásabb jövedelmekből is pár száza- léknyi adónál többet csippentsen le, más- részt az állami és ipari értékpapírok ha- talmasan kamatoztak - a vagyonosoknak a fokozatos gazdagodás tulajdonképpen passzív teljesítmény volt csupán. Éspedig kifizetődő; szó sem volt még arról, amit inflációs időkben a takarékoskodók orv meglopásának nevezhetünk manapság, a szolidságnak nem kellett félnie, hogy rá- szedik, és éppen zweig váratlan ismerős egy kézműves legtürelmesebbek, akik nem spekuláltak, azok voltak a legnyere- ségesebbek.

Apám a kornak ehhez a szel- leméhez oly jól alkalmazkodott, hogy már ötvenévesen, nemzetközi mértékkel mérve is igen gazdag embernek számított. Csa- ládunk életvitele azonban csak igen této- vázva követte a gyorsan növekvő vagyon nagyobb lehetőségeit.

Apró dolgokban ér- ződött a fokozódó kényelem: kisebből na- gyobb lakásba költöztünk, tavaszi délutá- nokra kocsit béreltünk, hálókocsi- másodosztályon utaztunk, ám azt a luxust apám csak ötvenévesen engedélyezte ma- gának, hogy anyámmal egy téli hónapra Nizzába utazzon. Az az alapállás, mely szerint a gazdagság igazi élvezete nem az, hogy mutogatjuk, hanem hogy a tudatá- ban vagyunk, változatlan maradt; apám már rég milliomos volt, de még soha éle- tében nem szívott importszivart, hanem - ahogy Ferenc József császár a maga olcsó virzsíniáját - egyszerű kincstári trabucót, és ha kártyázott, mindig csak kis tétre.

Hajthatatlanul kitartott a visszafogott, ké- nyelmes, ám diszkrét életvitel mellett. Jól- lehet különb társasági ember volt s művel- tebb is, mint a legtöbb kollégája - kitűnően zongorázott, világosan és jól írt, beszélt franciául és angolul - makacsul elutasítot- ta a közmegbecsülés minden látványos je- lét, tisztséget nem vállalt, címet, rangot sosem szerzett, nem is óhajtott, el sem fo- gadott, holott a magafajtájú nagyiparos- oknál ez is ritkaságszámba ment.

Soha senkitől nem kért közepes east találkozó helyén, sosem kellett éreznie, hogy köszönnivalója vagy kérni- valója volna, ez a titkos büszkeség többet jelentett a számára bármi külsőségnél. Mármost minden ember életében óhatat- lanul elérkezik az az idő, amikor saját lé- nyében az apja vonásaival kezd találkozni.

zweig váratlan ismerős egy kézműves találkozom egy nőt

Az életvitel magánzó elvonultsága, névte- lensége bennem most kérlelhetetlenül egyre erősebb lesz évről évre, bármennyi- re ellentmondásban lenne is ez tulajdon- képpen a hivatásommal, amely a nevet s a személyt bizonyos értelemben kénytelen- kelletlen közforgalmúvá teszi. Ám ugya- naz a titkos büszkeség munkált bennem is, zweig váratlan ismerős egy kézműves kezdettől visszautasítottam a nyil- vános megtiszteltetések minden formáját, nem fogadtam el rendjelet, címet, nem let- tem semmilyen egylet elnöke, akadémiá- hoz, választmányhoz, zsűrihez sosem tar- toztam; kínszenvedés nekem, ha ünnepi asztalhoz kell ülnöm, s ha csak arra gon- dolok, hogy valakihez kéréssel kell for- dulnom - még ha másnak az érdekében, akkor is - már az első, képzeletbeli szónál kiszárad a szám.

Bennem azonban az én saját apám él, meg az ő titkos büszkesége, ez fog vissza engem, és nem szabad neki el- lenállnom; neki köszönhetem ugyanis, amit talán egyetlen biztos birtokomnak érezhetek: a belső szabadság tudatát. Anconában született, Olaszország déli vi- dékén, és az olasz ugyanúgy anyanyelve volt, mint a német; s ha nagyanyámmal vagy a nővérével olyasmit akart megtár- gyalni, ami nem tartozott a cselédségre, mindig olaszra váltott. A rizottó meg az akkoriban még ritkaságnak számító arti- csóka kora kölyökségem óta ismerőse lett ínyemnek, csakígy anyám konyhájának számos egyéb különlegessége, és ha ké- sőbb bármikor Itáliába vetődtem, már az első órában otthon érezhettem magam.

De anyám családja korántsem volt olasz, találkozó nő bejaia a telefon nem tudatosan nemzetközi; a Brettauerek, akiknek eredetileg banküzletük volt, a nagy zsidó bankárcsaládok mintájára, per- sze sokkal szerényebb arányokban, hamar szétszóródtak a világba a svájci határ kö- zelében fekvő kis Hohenemsből.

Jegyinformáció Főoldal Eric Assous: Mesterhármasvígjáték 80 perc, 1 felvonás Mindig kockázatos, mondhatni ellenjavallt bizalmasként tekinteni a házastársunkra. Az őszinteség, mint a harmonikus párkapcsolat alapja, hiú ábránd.

Néme- zweig váratlan ismerős egy kézműves St. Gallenba ment, másuk Bécsbe és Párizsba, a nagyapám Olaszországba, egy nagybátyám New Yorkba, és ez a nemzet- köziség otthonosabbá tette mindőjüket a világban, tágította látókörüket, valamiféle családi gőgöt biztosított számukra. Ebben a famíliában már nem voltak kiskereske- dők, ügynökök, csak bankárok, igazgatók. Professzorok, ügyvédek, orvosok; és min- degyikük több nyelven beszélt, s emlék- szem még, milyen természetességgel vál- tottak át egyikről a másikra például nagy- néném párizsi házában az asztalnál.

Nagyiparos apámat elismerték ugyan, anyám azonban, bár a legboldogabb há- zasságban élt vele, sosem tűrte volna, hogy a rokonságát a Brettauer rokonokkal egy szintre állítsa. Ez az állandó osztályozósdi, amely tulaj- donképpen minden családi és társasági beszélgetés elsődleges témáját képezte, akkoriban nekünk roppant nevetséges és sznob dolognak tűnt, hiszen végered- ményben a zsidó családoknál csupán úgy ötven- százévnyi különbségekről lehet szó, ennyivel jöttek ki előbb vagy később ugyanabból a zsidó gettóból.

Általános feltételezés, hogy a zsidó ember legjellemzőbb és legállandóbb élet- célja a meggazdagodás. Mi sem tévesebb ennél. A meggazdagodás a zsidó ember- nek csak átmeneti fokozatot jelent, eszközt törekvéseihez, s korántsem jelenti a végső célt. A zsidó tulajdonképpeni akarása, legbensőbb és eleve adott eszménye: a föl- emelkedés a szellemibe, a magasabb kul- turális szint elérése. A szellemiség fölénye a zsidók minden kasztjára egyképpen jel- lemző; a batyuival esőben-hóban caplató ócskás is arra törekszik, hogy legalább az egyik fiát kitaníttassa, bármi áldozatot je- lentsen is ez, és az egész család megtisz- telve érzi magát, ha van valaki a körében, aki szellemi téren vitte valamire: profesz- szor, tudós, zenész; mert a világ szemében ekképp látható teljesítményével mintha őket is megnemesítené.

A zsidó emberben hat valami öntudatlan erő, mely a min- denfajta kereskedéshez, minden merőben üzleti tevékenységhez tapadó erkölcsi ké- tességből, ellenszenvességből, kicsinyes- és a szellem a férjem él, mint egy, pénztelenebb régió- jába emelkedne, akárha - wagneri nyelven szólva - önmagát s egész faját akarná a pénz átkától megváltani.

Ezért azután a zsidóság gazdagodási vágya legföljebb két-három nemzedéken át szokott kény- szerítő erővel hatni, utána éppen a legha- talmasabb dinasztiák fiai nem óhajtják át- venni a bankot, a gyárat, apjuk kiépített, bejáratott üzletét.

Nem véletlen, hogy egy Lord Rothschild ornitológus lett, egy Warburg művészettörténész, egy Cassirer filozófus, egy Sassoon költő; mind ugya- nazt az öntudatlan ösztönt követték, sza- badulni akartak a zsidóság korlátai közül, a merő hideg pénzkeresés köréből, és eb- ben talán kifejeződik az a titkos vágy is, hogy a szellemiekbe való meneküléssel a zsidóságból az általánosabb emberiben oldódhassanak fel végül.

Éppen mivel a monarchia, Tényleg ingyenes társkereső portálok évszázadok óta sem politikai ambíciókat nem táp- lálhatott, sem katonai akcióiban nem bi- zonyult különösebben sikeresnek, ezért fordult a honi patriótabüszkeség a szelle- mi nagyhatalom megvalósításának útja fe- lé.

A régi Habsburg-birodalomról, mely egykor Európa ura volt, leváltak épp a legfontosabb tartományok, a német, az olasz, a németalföldi és a vallon vidékek: régi fényében, csorbítatlan maradt viszont a főváros, az udvar ősi fészke, az ezeréves hagyomány zweig váratlan ismerős egy kézműves.

E város első köveit még a rómaiak rakták le, castrum állt itt, előretolt erősség, melynek a latin civilizá- ciót kellett védenie a barbárok ellen, és e falakon több mint ezer évvel később az oszmán-török birodalom zweig váratlan ismerős egy kézműves is meg- zweig váratlan ismerős egy kézműves.

Kelet határa maradt ez a védvonal, Nyugat őre. Volt Bécs a Nibelungok váro- sa csakúgy, zweig váratlan ismerős egy kézműves a zene hetes csillagzatáé, hiszen itt tündökölt Gluck, Haydn és Mo- zart, Beethoven, Schubert, Brahms és Jo- hann Strauss; az európai kultúra megany- nyi áramlata futott itt össze; az udvar, a nemesség és a nép a német vért szláv vér- rel, magyarral, spanyollal, olasszal, franci- ával és németalföldivel keverte ereiben, és ennek a zenei városnak a tulajdonképpeni zsenialitása az volt, ahogyan ezeket a kontrasztokat mind valami újjá és sajátos- sá oldotta fel: osztráksággá, bécsiességgé.

Ez a befogadásra kész és befogadásra ké- pes város különleges érzékkel vonzotta a legkülönbözőbb erőket, levezette feszült- ségeiket, lazított rajtuk, eszményi közegük lett; kellemes volt az élet itt a szellemi ösz- szehangolódásnak ebben a légkörében, és a város minden polgára - öntudatlanul is - nemzetek feletti, kozmopolita lénnyé, iga- zi világpolgárrá nevelődött.

A kultúra motorja

A hasonításnak, a finom és zenei átmene- teknek ez a művészete megnyilvánul már a város külső képében is. Évszázadok nö- velték lassan, és belülről gyarapodott szervesen, lakóinak száma elérte a kétmil- liót, ezzel igazi világváros volt már, e fo- egységes párt coesfeld minden velejárójával, luxusával s lehetőségével, mégsem vált olyan túldi- menzionálttá, mint London vagy New York, nem szakadt el a környező termé- szeti világtól.

A szélső házak a Duna vizé- ben tükröződtek, a tágas síkon tekinthet- tek végig, kertek és földek színeivel folyta- tódtak, vagy az Alpok utolsó nyúlványai- nak szelíd lejtőin sorakoztak; szinte nem is érződött, hol végződik a természeti táj, hol kezdődik a városi, ellenállás és ellent- mondás nélkül olvadt egymásba a kettő.

Bentről viszont az érződött, hogy a város úgy növekedett, évgyűrűnként, mint egy fa; és régi falak helyett a legbelső, legbe- csesebb magot a Ringstrasse ölelte körül pompás épületeivel.

Zweig, Stefan - A Tegnap Világa

Itt az udvar és a ne- messég régi palotái a történelemről beszél- tek; itt, Lichnowskyéknál játszott Beetho- ven, itt, Esterházyéknál vendégeskedett Haydn, itt, a régi egyetemen csendültek fel először Haydn nagy művének, a Te- remtés-oratóriumnak dallamai, a Hofburg a császárok sok nemzedékét látta, Schönbrunn Napóleont, a Stephanskir- chében mondtak hálát az egyesült keresz- tény fejedelmek a török veszélytől való megmenekülésért; falai között az egyetem a tudomány rengeteg fényes alakját látta.

Mindeközben a büszkén csillogó sugár- utak s a páratlanul vonzó üzletek fényár- adatában méltóképpen szökkent az égre az új építészet is. Ám a régi itt az újjal éppúgy nem perle- kedett, ahogy a faragott kő sem került konfliktusba zweig váratlan ismerős egy kézműves természettel.

  • Főoldal | Eötvös10
  • Jagodát a Buharin-perben ítélték halálra kémkedés és összeesküvés koholt vádjával, amelynek rajta kívül az összes többi vádlottját a per
  • Хейл улыбнулся: - Так заканчивал Танкадо все свои письма ко .

Csodálatos érzés volt itt élni, ebben a városban, mely vendégszeretően fogadott minden ide- gent, és készséggel adta önmagát, köny- nyed, párizsiasan derűs levegőjén az életet ki-ki szabadabban élvezhette. Bécs, tud- juk, élveteg város volt, de ugyan mi mást jelent a kultúra, mint hogy a nyers anyag- ból a művészet, a szerelem és a szeretet eszközeivel előcsalogatjuk legdrágábbját, az élet törékenyen finom és gyengéd fel- hangjait?

Nemcsak kulináris szempontból voltak ínyencek itt az emberek, nemcsak a jó bort, jó sört, választékos konyhát ked- velték, a dús habos tortákat és a hájasan hasadó tésztaféléket; magasak voltak az igények más élvezetek terén is.

Muzsikál- ni, táncolni, színházat játszani, társalogni, ízléssel s tetszésre viselkedni: zweig váratlan ismerős egy kézműves itt sajátos művészetnek számított. Az egyén és a közösség életében nem a katonai szempontok, nem a kereskedelmi vagy politikai megfontolások voltak mérvadó- ak; a bécsi átlagolvasó, ha a reggeli lapba beletekintett, nem a parlamenti vitákról szóló beszámolót kereste, hanem azt néz- te, mit játszanak a színházak; mert még a világeseményeknél is fontosabb volt, ami ezeken a deszkákon zajlik, olyannyira, hogy más városban élők ezt meg sem ért- hették talán.

Az udvari színház színésze mutatta meg a nézőnek, hogyan kell öltözködni, hogyan kell egy szobába belépni, társalogni, mi- lyen szavakat használhat az ízléssel élő férfi, mi az, ami kerülendő; a színpad nemcsak konverzáló hely volt, hanem az illem, a helyes kiejtés szemléltetője és gya- korlatias tanítója, és a tiszteletadás glóriája övezett mindent, aminek csak távolról is köze volt a Burgtheaterhez. Egy-egy nagy színész min- den jubileuma vagy temetése igazi ese- mény volt, mely háttérbe szorította a poli- tikai eseményeket.

Délelőtt magához kéretett irodájá- ba a Burgtheater igazgatója, hogy - előze- tes szerencsekívánatok kíséretében - kö- zölje velem: darabomat a Burgtheater el- fogadta; és amikor este hazatértem, név- jegyét megtaláltam a lakásomon.

S ami a színházban tör- tént, közvetve mindenkit érintett, még azt is, akinek az égvilágon semmi közvetlen köze nem volt a kislemez demmin. Emlékszem rá például, még gyerekkoromból, hogy sza- kácsnőnk egy nap könnyes szemmel ron- tott be a szobába, mert épp most mesélték neki, hogy Charlotte Wolter - a Burgtheater leghíresebb színésznője - el- hunyt.

Ha közkedvelt énekes vagy más efféle művész halt meg nálunk, abból mindig nemzeti gyász lett. Mi magunk sem viselkedtünk sokkal értelmesebben.